Keserü Ilona a magyar és nemzetközi neoavantgárd egyik legjelentősebb művésze, akire – saját bevallása szerint – mindig nagy hatással volt Csontváry művészete.

Keserü itt kiállított, s ritkán együtt látható párképe – bár autonóm alkotások – ebben a kontextusban olyan festői reflexióként értelmezhetők, mely Csontváry absztraktba hajló kolorizmusára és technikájára irányítja a figyelmet, melyet a megjelenített és topográfiailag beazonosítható városok és tájak realizmusa elfed.

A magyar festészet történetében Csontváry az egyik legjelentősebb kolorista. Írásaiban felfedezett “világító színek” fogalma egy sajátos színkezelési technikát és ábrázolási formát jelent, mely alkotásain függetlenedni tűnik az ábrázolt tárgyi tartalmakotól. 

Műveinek részleteiben, mintegy a későbbi modern, nonfiguratív művészeti irányzatok előzményeként, absztrakt, tisztán a színek viszonyait megjelenítő képek rejtőznek.

Fentebb Csontváry Baalbekjéről láthatunk közeli felvételeket. Az össznézethez forgassátok be a cikk elején lévő panorámát, az egész képről meg külön fogunk még beszélgetni.