Életútjáról legkisebb lánya, Dombay Célia készített albumokat, az alábbi szövegek Célia illetve a barát és pályatárs, Kecskeméti Kálmán visszaemlékezéseiből idézetek.

Első feleségével, Tücsivel.

“Pécsváradtól nyugatra, mintegy 2 km-re terül el a Tóvölgy a Dombay-tóval.  A tó nevét Dombay János archeológustól kapta, aki itt végezte ásatásait.

Győzőt 1962-ben ismertem meg. Édesapja – a neves archeológus – egy évvel korábban, 1961-ben halt meg. János bátyja már nem élt ekkor, Sára nővére orvos lett. Győző özvegy édesanyjával élt a múzeum épületében, gyönyörű boltíves szobákban. Gyakran voltam itt, élvezve az édesanya vendégszeretetét.”

 “Kezdő képzőművészek voltunk, egymásnak mutattuk munkáinkat. Hasonlóan gondolkoztunk sok mindenről. Aprólékosan, gondosan rajzoltunk H-s ceruzával, ami a legkeményebb grafitceruza volt és a rajz emlékeztetett Holbein ezüstvesszővel készített rajzaira.

Mestere mindkettőnknek Martyn Ferenc volt, aki korrigálta rajzainkat.

1963-ban közös kiállításon mutattuk be munkáinkat a Janus Pannonius Múzeumban. A kiállítást Martyn Ferenc nyitotta meg.”

“Hasonlóan soványak és nyulánkok voltunk, felületes szemlélő össze is keverhetett minket. 1965-ben vissza kellett költöznöm Budapestre, mert életfeltételeim (lakhatás, jövedelem) megszűntek Pécsen.

Budapesten létrehoztunk barátaimmal egy művész-csoportot No1 néven. Alapítók voltak: Deák László (később József Attila-díjas költő), Orvos András, Lisziák Elek és jómagam. Javasoltam, hogy pécsi barátaimat is vegyük soraink közé. Így Dombay Győzőt és Bocz Gyulát. Csoportunk több kiállítást is rendezett végül egy nagy kiállítással emlékeztünk erre az időre. Ez a kiállítás az Ernst Múzeumban nyílt 1997-ben.” 

“Győző gyakran jött Budapetre, s ilyenkor nálam szállt meg. Elvégezte a Pedagógiai Főiskolát, s tanításra adta a fejét. Megnősült, majd elvált. Újabb házassága Boreczky Beával jól alakult. Eleinte a jóindulatú Boreczky családnál laktak egy padlásszobában, majd az Attila úton saját lakásba költöztek. Bea levéltáros volt, Győző szabadúszó képzőművész. A pécsi barátok segítették. Például Szentágothay János professzor szerzett munkát számára. Az Anatómiai Intézetben rajzolt metszeteket. Czakó Gábor könyvborítót rendelt tőle.“